Qaartsiluni Ensemble: “airs du vent” - Közép-európai portrék Hangversenysorozat III. május 22-én a Trafóban.
A három koncertből álló sorozat 2012 tavaszán kezdődött azzal a szándékkal, hogy elindítson egy országhatárokon túlnyúló közös munkafolyamatot közeli szomszédainkkal és távolabbi, hasonlóan gondolkozó muzsikusokkal, alkotókkal. A kooperáció során nemcsak művészek, hanem intézmények - a FUGA, a Trafó, az MR3 Bartók Rádió, szlovák helyszínek, illetve az országok kultúrintézeteinek együttműködését is sikerült megvalósítani. Rozmán Lajost, a Qaartsiluni Ensemble művészeti vezetőjét kérdeztük:



1., Mi az a három szó, ami szerinted az embereknek először eszébe jut rólad, a munkáidról?
Rajongás, fanatizmus, széphangzás.

2., Van olyan álmod vagy terved, amit feltétlenül meg szeretnél valósítani? Mesélnél róla?
Szeretnék egy olyan zeneközösséget megalkotni, amelyben a profizmus és az egyszerű alázat egyszerre van jelen. Álmom egy olyan élet, amelyben a muzsikusoknak módja és ideje van önmaguk folyamatos intenzív továbbfejlesztésére,a koncertekre való speciális fölkészülésre. És hogy mindez a családot is, a barátságot is magába tudja foglalni.

3., Ha nem azt csinálnád, amit most, mi lenne a hivatásod? Miért éppen az?
Kertész lennék. Legfőbb vágyam virágoztatni.

4., Mi életed legelső emléke?
Nem tudom, de valami virág ott is biztosan szerepelt. Kertekben nőttem föl.

5., Mi vagy ki inspirál, inspirált a leginkább az eddigi munkáid során?
Kollégák, bár nem szeretem ezt a szót. Mindenkit figyelek és csodálok, ha valamit jól csinál.
Persze leginkább a fanatikusok, rajongók: Kurtág, Heinz Holliger, Takács- Nagy Gábor, Kocsis Zoli... de hasonlókat a sportokban is figyelek, csapatmunkákat is előszeretettel, mint például nagy vízilabdacsapatunk, még a nyilatkozataik is nagyon tanulságosak.

6., Mi az, amitől félsz? Ha egyáltalán…
Félek, hogy eluralkodik a zenében egy személytelenebb hang, amiben az érzékenyebbjének nehéz lesz élni..

7., Mire vagy a legbüszkébb az életedben?
A szüleimre és a gyerekeimre.

8., Mit láttál, olvastál vagy hallgattál legutóbb, ami nagy hatással volt rád, és másnak is ajánlanád?
Legutóbb olvastam egy életrajzot Eugen Ysaye-ról, sok dokumentummal, levéllel M. Benoit-Jeannin tollából. Megrázó. Aztán talán kicsit későn, de mostanában szembesültem Willem Mengelberg holland karmester művészetével, felvételekről a 20-as 30-as évekből. Ilyen szabadságról az írott-zene-játékban ma már inkább álmodunk.

9. Ha felvinnél valakit magadhoz, mit mutatnál meg neki?
A futó rozmaringomat, ami most először nem sértődött meg a télen...

10. Mesélj egy számodra fontos vagy emlékezetes történetet az épp készülő / a Trafóba érkező produkció kapcsán!
Emlékezetes és fontos minden pillanat, amit közös munkában töltök a koncerten dolgozó minden kedves emberrel, baráttal. Jórészt ősbemutatókon dolgozunk: vicces, hogy mennyire képtelenség egy ennyire aktuális, élő szituációban kívülről látni magunkat. Nem is tudom, van-e más nyelvben ez a találó kifejezés, hogy az ember "nem veszi észre magát"?

11. Top 3 zenei album?
Ha lehet, élő zenét hallgatok.

12. Top 3 film?
Nem vagyok nagy filmes, szeretem, ha látványos a képi világ, nem beszélnek, és nincs sztori.

13. Top 3 könyv?
Nem gondolkoztam, a három legelsőt írom, ami eszembe jutott:
Thomas Mann: Varázshegy
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Esterházy Péter: Egy nő

Ma este Réti Anna friss Lábán-díjas alkotásával indul a 3 napos Monotánc Fesztivál a Bethlen Téri Színházban!

Decemberben indított sorozatunkban minden hónapra egy-egy Trafós stábtag szemezget a közelgő programokból, olyanokat amiket látott és ajánl, vagy olyanokat amiket nem látott, de megnéz(ne). A stafétát most a nemrégiben meginterjúvolt zenei szervező, Halmos András veszi át.



Május második felének számomra legizgalmasabb koncertje a Solaris lesz a Müpában 17-én. Ez egy olyan összművészeti produkció, amely Stanislaw Lem könyvét és az abból készült Tarkovszkij filmet vette alapul. A Trafó tavalyi koncertprogramjából ismerős Ben Frost írt új zenét az eredeti filmhez - mondván, hogy az eredeti sci-fi zene nem adja vissza a történet drámáját - Brian Eno pedig a képi anyagot remixelte.

22-24-én Jazzzaj Fesztivál a Mika Tivadarban. Egy kiváló zenei sorozat első évadának lezáró ünneplése.

Szabó György, a Trafó igazgatója a Rosas május 15-16-i Fase című előadása kapcsán feleleveníti, mikor és hogyan találkozott először Steve Reich-hal - akinek a zeneműveire az előadás készült -, valamint a koreográfussal, Anne Teresa de Keersmakerrel.

„A magyar értelmiség számára a 80-as évek egyik legizgalmasabb művésze kétségtelenül Steve Reich volt. A 180-as csoport Szemző Tibor vezetésével pedig sikereinek csúcsán állt, így meghívták Reichet, hogy a műveinek szentelt lemez rögzítésekor segítse őket a Rottenbiller utcai bakelitgyárban. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy én lehettem az a szerencsés, aki Reichet kalauzolta Budapesten. Tegyük hozzá: alig tudtam angolul és a kortárs zenéről is meglehetősen szerény tudásom volt. Figyeltem, hogy miként dolgoztak közösen a stúdióban; Reich mindig elképesztően érdekes megfigyeléseket tett. Az egyik reggel kérte, hogy menjünk korán valami igazi magyar kávézóba, mielőtt a stúdióba vetnénk magunkat. Kottákkal az ölében ült le a Váci utcai Anna Kávézóban, én mellette foglaltam helyet. Odajött - öt perc után - egy pincérnő, Reich pedig kért egy kávét és valami péksüteményt. Közben kicsit dolgozgatott, de erősen figyelte a környezetét, a kávézó életét, a körülötte zajló történéseket. Már bő tíz perc is eltelt, amikor leengedte a papírokat és elképedve, bosszús hangulatban meresztgetni kezdte a szemét a pincérnő után. Aki jóformán eltűnt. Ez pedig neki bizony sok volt. Nekem meg sokk, hiszen épp az lett volna a dolgom, hogy ő, a művész jól érezze magát. Hangosan méltatlankodni kezdett, sőt kiabált a láthatóan süket pincérnő után, hogy hol a kávé. Ideges volt és lángolt a türelmetlenségtől. Néha felugrott, próbálta magát észrevetetni, végül felcsattant, hogy mégis mit csinál itt a pincér, vajon nem érdekli őt, hogy mennyit keres?!? Én meg ott ültem kicsit megilletődve és szégyelltem magam, mert az én intésemre sem jelent meg a pincérnő a kávéval. Végül azt mertem mondani neki, hogy itt szocializmus van. Ja, hogy itt nincsenek érdekek? – kérdezett vissza. Mire megjött a kávé, megnyugodott, aztán rohantunk is a Rottenbillerbe. Az odafelé vezető úton azt mondta, másnap nem kell beülnünk sehová, most már mindent ért…

A kilencvenes évek elején Salzburgba mentem, mert Keersmaeker két darabjának meghívásán fáradoztam. Ott láttam egy előadását, és tudtuk belga barátnőmmel, hogy valahová beült egy kávéra. Fontos volt beszélni vele, mert tudnunk kellett, hogy akarja-e a vendégjátékot Budapesten. Egy picike kis kávézóban pillantottuk meg, valakivel ott ücsörgött a pult előtt. Fiúsan nézett ki, mint mindig, és természetesen cigarettázott. Előtte volt két kávé, nyugodtan szürcsölgetett - hosszasan beszélgettek és révedtek ki az ablakon. Odaültünk hozzájuk, gyorsan bemutatkoztunk, nekem pedig a torkomban dobogott a szívem, hogy mi lesz… Anne Teresa közvetlen volt, nagyon nyugodt, nem úgy, mint Reich, aki olyan volt az Anna Kávézóban, mint egy villanymotor. Keersmaeker ott ült mellettem, nekem lassan sikerült kipréselnem magamból a kérdéseket, leplezetlen izgalommal. A válasz azonnal jött, hogy persze, igen, hiszen nagy tisztelője Ligetinek és Bartóknak. Közben megint kortyolt a kávéjából és mesélni kezdett a magyar zenéről. Nagyon jó volt hallani a lelkesedését; egyértelművé vált, hogy nyílt kapukat döngettem. Boldog voltam és izgatott, hogy biztosan jönni fog. Ő intett és kérte a harmadik kávéját. Az fél perc múlva ott volt. Igen, nyugaton minden működik, az ügyem is, meg a kávé is.”

Szabó György, a Trafó igazgatója

Anne Teresa De Keersmaeker több táncdarabot komponált Bartók műveire – köztük a 2011-ben a Trafóban járt Mikrokozmoszt –, 1998-ban pedig színre vitte A kékszakállú herceg vára című operát, de inspirálta őt Bach, Ligeti, Mahler, Mozart és Steve Reich is. A belga koreográfus-táncos legendás együttese, a Rosas a tavasz folyamán ismét Budapestre látogat, és egy igazi kortárs klasszikussal lépnek a magyar közönség elé.

- Két ikonikus jelentőségűvé vált darabbal érkezik májusban a Rosas. A Fase 1980-82-ben készült Steve Reich darabjára. Emlékszik arra, hogyan találkozott először Reich zenéjével?

- Van egy számomra nagyon kedves ember, aki lemezboltos, és általában tőle kapom ezeket a zenei inspirációkat. Gyakran teljesen ismeretlen zeneszerzők világába avat be, addig felfedezetlen területeket mutat nekem. Vakon bízom benne. A Reich-lemez valahogy bekerült a csomagomba, amikor New Yorkba utaztam egy ösztöndíjjal Tisch School of the Artsba. Sokáig hallgattam, de nehezen találtam rá a formanyelvre. Először a Violin Phase és a Come Out készült el, majd a két koreográfia kiegészült a Piano Phase-re és a Clapping Musicra írt darabokkal. Reich zenészeivel találkoztam New Yorkban, dolgoztam velük együtt, de Reichhal csak sokkal később, jó tíz évvel a bemutatók után találkoztam csak.

Folytatás a Fidelion, előadás 15-16-án a Trafóban!

"Kedves Nézők! Most ti lesztek Mózes. Ha követni akartok engem, nem szabad kérdeznetek soha semmiről, főleg nem hülyeséget, világos? Na. Akkor most bemegyünk ebbe a házba, becsöngetünk az első lakásba, és szállást kérünk éjszakára, jó?" - Kárpáti Péter: A pitbull cselekedetei máj. 8. Trafó

"A sokszor felszínes francia sztorikkal ellentétben ennek a darabnak a története egyszerűen hihetetlenül mély: egy idegen bejut egy lakásba és felborítja mindenki életét" - indokolta választását a párizsi bemutatót követően a fesztiváligazgató. Hozzátette: "(A főszereplő) Nagy Zsolt hatalmas és felkavaró színész, de a többiek is kiválóak, mindenekelőtt Stefanovics Angéla hihetetlen".

2010 januári előadásuk, "A sárkányok melankóliája" zárójelenete óta várjuk az újabb találkozást Philippe Quesne-nel és társulatával (Vivarium Studio). Ha te is így vagy ezzel, akkor itt a remek alkalom; légy a vendégünk másodmagaddal május 12-én Philippe Quesne/Vivarium Studio (F): Big Bang előadásán!

Keríts egy gumicsónakot, parókát, Hawaii mintás inget, vagy bármit ami szerinted Quesne-hőssé tesz (ötletek itt: http://goo.gl/ulj0s), készíts egy fotót magadról/magatokról, tedd ki a facebook faladra, taggeld be rajta a Trafó House-t és írd mellé: "Élőben akarom látni az ősrobbanást!"

Várjuk a pályamunkákat, inspirációnak megmutatjuk a miénket:

Pina Bausch: Álomtánc

Decemberben indított sorozatunkban minden hónapra egy-egy Trafós stábtag szemezget a közelgő programokból, olyanokat amiket látott és ajánl, vagy olyanokat amiket nem látott, de megnéz(ne). A stafétát most a nemrégiben meginterjúvolt marketinges, Turóczy Zsuzsa veszi át.

Összeírtam néhány programot május első két hetére, amiket szívesen ajánlok másoknak is:

Bodó Viktor rendezéseit érdemes figyelni, én a Motelt többször is láttam rajongó egyetemistaként, aztán sorban a többit. Itt most az új darabja!!
Május 2., 19:00
Katona József Színház - Szputnyik Hajózási Társaság
Bodó Viktor: Anamnesis

Pina Bausch megkerülhetetlen a kortárs tánc kedvelői számára. Bár ez egy középiskolásokkal készített dokumentumfilm, akik az ő koreográfiáját állítják színpadra, maga Bausch is feltűnik a filmben. Ez volt az utolsó filmes szereplése, 2010-ben.
Május 3. (csütörtök), 18:30
Tabán mozi
Pina Bausch: Álomtánc

Meghallgatom az utolsó GIFT / szakrális koncertet ebben az évadban, ami ezúttal egy pakisztáni együttest mutat be nekünk. Lendületes, ám elmélyülésre alkalmas zene. Ja és idejövök már 19:45-re, hogy megnézzem előtte a Pakisztán zenéje c. dokumentumfilmet.
Május 5. 20:30
Trafó
Fareed Ayaz Abu Muhammad Quawwal & Bros



Elolvasom kedves ismerősöm, Maros András novelláskötetét, ami a Könyvfesztiválra jelent meg. Ideális villamosozásra, vonat- és buszutakra, de a fotelben is kitűnő élményt nyújt a kellemesen kézreálló, szép borítóval ellátott könyv (Réczey Zoltán munkája).

És ha már Magvető, elmegyek és meghallgatom Fenyő D. György magyartanár és György Péter esztéta beszélgetését Szegő Jánossal, a Magvető Kiadó szerkesztőjével - Ottlik Gézáról.
Május 9. 16:00
Rózsavölgyi Szalon (1052, Bp., Szervita tér 5.)
Ottlik-emlékezés és a Hajnali háztetők ünnepi újrakiadásának bemutatója

A szép nyárias időben jól esik a kiállításlátogatást egy kis friss levegőn tett sétával összekötni. Ennél mi sem egyszerűbb, ha a Bajor Gizi Színészmúzeumba látogatunk, ahol most Domonkos Sándor 1960-70-es évekbeli címlapfotóiból látható kiállítás június 24-ig (az OSZMI szervezésében).

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin munkásságát régóta figyelemmel kísérem, de most először fogom hallani a kb. két éve alapított Kelemen Vonósnégyest, amiben mindketten játszanak (és rangos külföldi díjakat zsebeltek már be). Bartókot, Beethovent és Haydnt fognak játszani.
Május 11. péntek 18:00
Bartók Béla Emlékház

Szeretem Hód Adrienn koreográfiáit, mert frissek, ötletesek és a humort sem nélkülözik. A Basse Danse-t a szakma is szerette, így Lábán Rudolf-díjjal jutalmazta idén. Jó tipp lehet mindenkinek, aki kíváncsi a hazai kortárs táncra.
Május 15. 20:00
MU Színház
Hodworks: Basse Danse

"Celebrate the never-ending choreography of life

Through time, through the ages, what endures is mostly art. Art seems to be everything humankind leaves to its heirs – whether through buildings or books or paintings or music. Or movement, or dance. In that sense, I think of dance as the most current, the most up-to-date history lesson, as it is in a constant relationship with its most recent past and can only happen in the present.
Dance also, somehow, does not acknowledge borders in the same way as many other arts. Even when certain styles try to limit themselves or work within a frame; the movement of life, its choreography and its need for flux: these take over very quickly, allowing certain styles to mingle with other. Everything engages with everything, naturally, and dance settles only in the space it belongs to — that of the ever-changing present.
I believe that dance may be one of the most honest forms of expression for us to cherish: because when people dance, whether in a ballet performance, a hip-hop battle, an underground contemporary show or just in a discotheque, cutting loose, there are seldom any lies deployed, any masks worn. People reflect each other constantly, but when they dance, perhaps what they reflect most is that moment of honesty.
By moving like other people, by moving with other people and by watching them move, we can best feel their emotions, think their thoughts and connect to their energy. It is, perhaps, then that we can get to know and understand them clearly.
I like to think of a dance performance as a celebration of co-existence, a way to give and make space and time for each other. We tend to forget this, but the underlying beauty in a performance is that it is primarily the convergence of a mass of people, seated one next to the other, all sharing the same moment. There is nothing private about it; a performance is an extremely social experience. All of us assembled for this ritual, which is our bond with the performance, our bond with the same present.
And so, in 2012, I wish everyone lots of dance. Not to forget all their problems of 2011, but on the contrary, to tackle them creatively, to dance around them, to find a way to engage with each other and the world, to engage with life as part of its never-ending choreography. Dance to find honesty and to transmit, to reflect and to celebrate it."
Sidi Larbi Cherkaoui

Újabb interaktív, gyermekeknek szóló előadás lesz a Trafóban az olasz Compagnia TPO-tól, Európa egyik legeredetibb gyerekszínházi társulatától: a gyerekek ezúttal egy csodálatos botanikus kertben bolyongva fedezhetik fel a gubók átalakulását. Francesco Gandi művészeti vezetőt kérdeztük:

1., Give me three words that immediately come to people’s minds when they think about you or your creations/projects!
Beauty, game, relax.

2., What aspirations in your life and your career do you still want to fulfill?
Passion and emotions.

3., What would you do if you weren't an artist?
Traveller.

4., What are you proud of in your artistic carrier or your life?
Living while having fun.

5., Who do you look up to, who is your role model and why?
Superman.



6., What are you scared of?
Illness.

7., What is your earliest memory?
Clouds.



8., What was the last great and memorable piece/film/exhibition you saw?
The Demons, directed by Peter Stein (a 12-hour play based on Dostoyevsky's novel)

9., If you take up somebody up to your place what would you show him or her?
How many things are still to be put in place.

10., Could you tell me a story that means a lot to you about your current production / the production that is coming to the Trafó?
All of us spent about 9 months in our mum's belly. I would have remained for 10, if it had been up to me ......

11. What are your top 3 favourite music albums?
Beatles (all albums), Pink Floyd (The Wall), Duft Punk (Around the world).



12. What are your top 3 favourite films?
The 400 Blows - Francois Truffaut, 8 1/2 - Federico Fellini.

13. What are your top 3 favourite books?
The clown - Heinrich Böll
Luigi Pirandello's short stories
Journey to the End of the Night - Louis-Ferdinand Céline

1 Pass on some handy advice that you heard from someone!
Quibble on your limits and they'll belong to you!

A nemrégiben nálunk járt Jérôme Bel Shirtology c. előadásával indult a Tate új online-performance sorozata:



Jérôme verziója:

- írta Gyuri a facebookon, és tényleg!

Ebben a bejegyzésben találod a műsorfüzet pecsétjeinek megfejtéseit.