Kedves Trafó-látogató Barátunk!

Minden évadban van egy-egy olyan előadás, amivel kapcsolatban azt érezzük: na ez, ez pontosan olyan mint a Trafó maga! Szabó Györgyöt, a Trafó igazgatóját idézve ezek a produkciók a „mi fura kis kedvenceink” - különleges darabok, amelyek könnyedén átlépik a megszokott műfaji határokat, amelyeket lehetetlen skatulyákba gyömöszölni, amelyek új nézőpontot kínálnak, elgondolkodtatnak és sok szempontból roppant aktuálisak…

Próbálták már elmagyarázni neked, hogy mi is a kortárs művészet lényege? Hallottad már, hogy attól még, hogy valami kortárs, még nem „lila”? Hogy bár sokan úgy érzik, hogy „ezt én is meg tudnám csinálni”, ez azért igenis művészet? Hogy néha az ötlet és koncepció maga a műalkotás? És meggyőztek? Sikerült? Mert Jérome Belnek – szerintünk – sikerül. Meggyőzni: egyrészt minket, nézőket, másrészt egy tradicionális thai táncost arról, hogy a kortárs művészet nem is olyan fura dolog, vagyis fura, de azért szerethető és érhető. Teszi mindezt hihetetlen humorral és öniróniával.
A Trafóban a tradíció, vagyis Pichet Klunchun, és a koncepció embere, azaz Jérome Bel ül egymással szemben a színpadon és beszélget, na meg táncol - egy elképesztően jót!

Jérome Bel: Pichet Klunchun és én - című performansza pénteken és szombaton este látható a Trafóban.

Szeretettel vár a Trafó csapata!

Photo: Marika Vaccino Andersson

Trafó Gallery is presenting a group exhibition of the photography-based works of Swedish Thobias Fäldt and Klara Källström – who are active as a duo as well – along with the worksof Hungarian Miklós Surányi. We asked Klara and Thobias.

1., Give me three words that immediately come to people’s minds when they think about you or your creations/projects!
KK – TF: Sur/realism, blackness, lightness

2., What aspirations in your life and your career do you still want to fulfill?
KK – TF: Continue. Don’t know what we can expect from the future and that’s how we want it to be.

3., What would you do if you weren't an artist?
KK: Architect.
TF: Carpenter.

4., What are you proud of in your artistic carrier or your life?
KK-TF: That we still have things going on and feel curious about continuing.

5., Who do you look up to, who is your role model and why? 
KK-TF: People who say something about their time and who invites other to be part of their idea. Could be an artist or any person, it’s not of importance who say it, what matters is what they say.  

6., What are you scared of? 
KK: Self censorship
TF: Selfishness.

7., What is your earliest memory?
KK: From when my family was moving around when I was very young.
TF: A sofa with gigantic flower pattern.

8., What was the last great and memorable piece/film/exhibition you saw?
KK+TF: The film Play by Ruben Östlund. 

9., If you take up somebody up to your place what would you show him or her? 
KK+TF: We would probably show the books that we’ve made. They are everywhere in the apartment. 

10., Could you tell me a story that means a lot to you about your current production exhibited in Trafó?
For the first time we exhibit what is released by KK+TF at B-B-B-Books.

11. What are your top 3 favourite music albums?
TF: (right now) Miles Davis - Bitches brew
Tussle – Telescope mind 
Four tet – Tongue

KK: Salvatore – Clingfilm
Patti Smith – Radio Ethiopia
Studio

12. What are your top 3 favourite films?
By Roy Andersson: A Swedish Love story, Songs from the second floor, You, the living.

13. What are your top 3 favourite books?  
TF: Stanislaw Lem - Solaris
Hiroki Endo – Eden: it's an endless world (1 – 18)
Alfred Bester - The Demolished Man 

KK: Virginia Woolf – The waves
Tomas Tranströmmer
Haruki Murakami  - The Wind-Up Bird Chronicle
Sara Stridsberg


Photo: KK+TF

13+1 Question Interview with Jérome Bel >>

JÉROME BEL Pichet Klunchun és én című előadása január 27-28-án lesz látható a Trafóban, A Sőtmitöbb sorozat keretében!


1., Mi az a három szó, ami szerinted az embereknek először eszébe jut rólad, a munkáidról?

Unalmas, okos, vitatkozó.

2., Van olyan álmod vagy terved, amit feltétlenül meg szeretnél valósítani? Mesélnél róla?

Megvagyok azzal, amim van.

3., Ha nem azt csinálnád, amit most, mi lenne a hivatásod? Miért éppen az?

Bébiszitter vagy múzeumban teremőr.

4., Mi életed legelső emléke?

Semmire nem emlékszem 6 éves koromig.

5., Mi vagy ki inspirál, inspirált a leginkább az eddigi munkáid során?

Jean-Luc Godard, John Cage, Trisha Brown, Frank Castorf, Merce Cunningham, Marcel Proust, Roland Barthes, Pina Bausch, Xavier Le Roy, Carl André, Donald Judd, Sol Lewitt, Claudia Triozzi, Trajal Harrel, Boris Charmatz, Samuel Beckett, Yvonne Rainer, Philippe Quesne, Claude Régy, Marguerite Duras, Anton Csehov, Apichatpong Weerasethakul, Pichet Klunchun, Tamasaburo, Myriam Gourfink, Michel Foucault, Michel Houellebecq, Christof Marthaler, Pierre Bourdieu, Albert Camus, Sade márki, Marcel Duchamp, Ryoji Ikeda, Pierre Huyghe, Raimund Hoghe, Tacita Dean, Jeff Wall, Toni Morrisson, Tsai Ming Liang, Pier Paolo Pasolini, R W Fassbinder, Pierre Boulez, Edgar Varese, Karl Maria Von Webern, Bach, Robert Bresson, La Ribot, Anne Teresa de Keersmaeker, Tim Etchells, Peter Sellars, William Forsythe, Abbas Kiarostami, Andy Warhol, John Cage…. Ők tanították mi a művészet és az élet.

6., Mi az, amitől félsz? Ha egyáltalán…

Magamtól.

7., Mire vagy a legbüszkébb az életedben?

Néhány rövid jelenetre, amit az előadásaimban csináltam.

8., Mit láttál, olvastál vagy hallgattál legutóbb, ami nagy hatással volt rád, és másnak is ajánlanád?

Egy táncelőadás, aminek az volt a címe, hogy (M)imosa és az előadója Trajal Harrell (US) / Cecilia Bengolea (AR) / François Chaignaud (FR) / Marlene Freitas (PT)

9. Ha felvinnél valakit magadhoz, mit mutatnál meg neki?

Az Eiffel tornyot.

10. Mesélj egy számodra fontos vagy emlékezetes történetet az épp készülő / a Trafóba érkező produkció kapcsán!

Pichet fantasztikus.

11. Top 3 zenei album?

Bach, Cage, Madonna.

12. Top 3 film?

Le camion (Marguerite Duras)
JLG/JLG (Jean-Luc Godard)
Le plaisir (Max Ophuls)

13. Top 3 könyv?

Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában
Herman Melville: Bartleby
Sade márki: Szodoma százhúsz napja

+ 1:  Adj tovább valami praktikus ötletet, amit Te kaptál!

Semmi nem jut eszembe, bocs.

Február elején új előadással jelentkezik a Tünet Együttes a Trafóban, a Voks rendezőjét, Szabó Rékát kérdeztük:

1., Mi az a három szó, ami szerinted az embereknek először eszébe jut rólad, a munkáidról?

Nemrég végeztünk egy felmérést, és a kérdőívünkben ugyanezt a kérdést tettük fel a közönségünknek: a „kreatív”, „játékos”, „elgondolkodtató” gyakran szerepeltek a kifejezések között.

2., Van olyan álmod vagy terved, amit feltétlenül meg szeretnél valósítani? Mesélnél róla?

Egymásnak ellentmondó álmaim vannak. És mindegyiket meg szeretném valósítani. Ez tart örökös frusztrációban. Úgyhogy az igazi álom: megbékíteni álmaimat. Ha ennél konkrétabbra vágytok: megcsinálni a Voks című előadást úgy, hogy elégedett legyek vele.

3., Ha nem azt csinálnád, amit most, mi lenne a hivatásod? Miért éppen az?

Van még minimum két másik hivatásom is: anya vagyok, illetve matematika és informatika tanár. Ha egyik se lennék (de anya mindenképp), akkor énekesnő, világmegváltó vagy remete.

4., Mi életed legelső emléke?

Ha én azt tudnám.

5., Mi vagy ki inspirál, inspirált a leginkább az eddigi munkáid során?

Sokan, mindig más, nincs leginkább. Azok mindenképp, akikkel épp dolgozom. És minden, ami elér, legyen az könyv, zene, színház, vagy egy elkapott pillanat az utcán, vagy egy beszélgetésben elejtett mondat.

6., Mi az, amitől félsz? Ha egyáltalán…

Hogy a lányom leesik a második emeletről. Vagy bármi más nagy baja esik.

7., Mire vagy a legbüszkébb az életedben?

Bajban vagyok a büszkeséggel, semmire, a lányomra, egy-egy előadásrészletünkre (például az Alibiben a szembefordított két tévére), de az sem annyira büszkeség, Jancsó Miklós kézcsókjára, de az is inkább valami más, de leginkább ha végig tudok valamit csinálni, ha tudok nem hazudni. De ezt is most csak hazudtam. Hogy lehet ezekre a kérdésekre nektek válaszolnom?

8., Mit láttál, olvastál vagy hallgattál legutóbb, ami nagy hatással volt rád, és másnak is ajánlanád?

Egy színházi előadást. Kovács Márton - Mohácsi István - Mohácsi János: Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe. Műsoron van a Nemzetiben, nézzétek meg.

9. Ha felvinnél valakit magadhoz, mit mutatnál meg neki?

Kinek mit.

10. Top 3 zenei album?

Semmiből nincs top listám. Valami épp megtalál, vagy sem. Néhány ilyen: Tricky, Bartók, most a Voks kapcsán Penderecki.

11. Top 3 film?

-“- Néhány emlék: Janisch Attila: Hosszú alkony, Nyikita Mihalkov: Etűdök gépzongorára, Steven Spielberg: Párbaj, Milčo Mančevski: Eső előtt.

12. Top 3 könyv?

-“- Ami most eszembe jut: Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek, Kukorelly Endre: Rom – A Szovjetónió története, Lázár Ervin novelláskötetei (pl Buddha szomorú), Thomas Mann: József és testvérei, Hermann Hesse: Sziddhárta, Ernst Jandl: Idegenből.

+ 1: Adj tovább valami praktikus ötletet, amit Te kaptál!

Nem kapok praktikus tanácsokat. Vagy ha mégis, nem hallom meg őket.

Tünet Együttes: Voks - PREMIER február 2-3-4-én a Trafóban >>

Kétségtelen, hogy nagyon nem akart összejönni Jerome Bel vendégjátéka a Trafóban, pedig erre a művére évek óta vadásztam. Jelenléte komoly hiánypótlás programunkban.

Bel a konceptuális tánc egyik alapító figurája, a világban mindenütt ünnepelt sztárja. Előadásai mindig valami egészen újról szólnak. Érdekesség, hogy élete első művét itt készítette Budapesten még 1989-ben. Az akkori tanácstalanság egy kreatív világot teremtett meg benne. Már akkor érezhető volt, hogy ez a művész valami rendhagyó úton fog robogni egészen a világhírig.

Legközelebb már a Théatre De La Ville-ben találkoztam vele, amikor először mutatták be egy művét, ami egy szóló volt (!) az ezerfős színházban. Utána még három estén át ment a darab, és mindegyik teltházas volt. Igazi nagy esemény volt, valódi ünnep. Az is tény, hogy jó hét éve sikerült egyik előadását meghívatni a MU Színházba a Francia Intézet finanszírozásával. Szép siker volt, hiszen a darabjai mindig viccesek, szellemesek és meghökkentőek. Rendszerint szellemi kihívás, de olyan, amely után a néző azt mondja, hogy erről bizony beszélni kell. Igen, Jerome Bel szocializálja a táncot. Beszédtémává, társadalmi élménnyé varázsolja az emberek számára azt, amit sajnos itthon kevéssé sikerül.

A hozzánk érkező darab hatalmas siker és bizony már hosszú évek óta járja a világot. Az ázsiai tradíció és az európai kortárs koreográfia, valamint a kultúrák közötti mentalitásbeli különbséget veti össze groteszk munkájában. Míg a lenyűgöző, ázsiai Pichet Klunchun elképesztő minőségben táncol, vitázik és érvel, addig Bel válasza erre tipikus európai válasz. Párbeszédük során a gondolatok szuperszonikus gyorsasággal száguldoznak, miközben a világ kultúrájának értelmezései hihetetlenül érdekes megvilágításba kerülnek összevetéseik és egymás fricskázása során. Egymást nézeteit vizsgálják, és meglepőek azok a konklúziók, amelyeket végül is a nézők maguk vonhatnak le. Olyan érzése van az embernek a darab során, mintha a világ kitágulna, mintha az összefüggéseket távolról látnánk.

Fotó: Chris Woltmann

Külön szeretnék kitérni az egykori PARTS-növendék Pichet Klunchunra. Elképesztő táncos. Hazájában, Thaiföldön egy elfeledett klasszikus táncstílus, a maszkos tánc elkötelezett képviselője, amit a legjobb Khon mesterektől sajátított el. Ez a klasszikus tánc a hit és az ősi filozófiák között közvetít. Ebből kapunk az előadás során páratlan részleteket, ami azért is egyedi, mert kommentjeivel olvashatóvá teszi az ősi mozdulatokat!

A darab finoman lebeg a színház és a tánc között, ezért ajánlom mindazoknak, akik szeretik a táncot, szeretik a szellemi kalandot, és bele akarnak pillantani a táncvilág rejtelmeibe.

Az angol nyelv konyhanyelvi tudása elégséges az előadás élvezetéhez.

JÉROME BEL (F): Pichet Klunchun és én című előadása január 27-28-án lesz látható a Trafóban.

Jövő héten (25-26-án) újra "Ahogy tetszik" a Trafóban, rendhagyó Shakespeare-hez pedig rendhagyó interjú dukál:

Ma és holnap este (jan. 16-17.) újra A Pitbull cselekedetei a Trafóban, többek között Stefanovics Angélával, akinek ez alkalomból jól fel is tettük a már ismert kérdéseinket:

1., Mi az a három szó, ami szerinted az embereknek először eszébe jut rólad, a munkáidról?
Nem, hiszem, el.

2., Van olyan álmod vagy terved, amit feltétlenül meg szeretnél valósítani? Mesélnél róla?
Nagyon szeretek utazni. Egy világkörüli útra szivesen elmennék.

3., Ha nem azt csinálnád, amit most, mi lenne a hivatásod? Miért éppen az?
Világutazó. Lenyűgöz a népek sokszínűsége.

4., Mi életed legelső emléke?
Nem emlékszem.

5., Mi vagy ki inspirál, inspirált a leginkább az eddigi munkáid során?
Az élet.

6., Mi az, amitől félsz? Ha egyáltalán…
Hm.. 2012?

7., Mire vagy a legbüszkébb az életedben?
Nem vagyok hencegős típus.

8., Mit láttál, olvastál vagy hallgattál legutóbb, ami nagy hatással volt rád, és másnak is ajánlanád?
Peter Brook-tól az Időfonalakat olvastam újra. Ajánlom mindenkinek. Aztán pont tegnap néztem meg a Bádogdobot, a Günter Grass regényéből készült filmet. Az is tetszett.

9. Ha felvinnél valakit magadhoz, mit mutatnál meg neki?
Attól függ, kit vinnék fel és miért.

10. Mesélj egy számodra fontos vagy emlékezetes történetet az épp készülő / a Trafóba érkező produkció kapcsán!
Rengeteg élmény ért a Pitbull próba folyamata alatt. Nagyon jó kis csapattá érett össze ez a 8 ember. Sokat nevettünk és sírtunk együtt igazán közel kerültünk egymáshoz. Amit az előadás közvetlen játékstílusa is bizonyít.

11. Top 3  film?
Az aranypolgár, Táncos a sötétben, Hogy szaladnak a fák.

12. Top 3 könyv?
Ajtmatov: Fehér hajó, Füst Milán: Feleségem története, Márqez: 100 év magány

+ 1: Adj tovább valami praktikus ötletet, amit Te kaptál!
Jobb kèsőbb, mint soha.