Qaartsiluni Ensemble: “airs du vent” - Közép-európai portrék Hangversenysorozat III. május 22-én a Trafóban.
A három koncertből álló sorozat 2012 tavaszán kezdődött azzal a szándékkal, hogy elindítson egy országhatárokon túlnyúló közös munkafolyamatot közeli szomszédainkkal és távolabbi, hasonlóan gondolkozó muzsikusokkal, alkotókkal. A kooperáció során nemcsak művészek, hanem intézmények - a FUGA, a Trafó, az MR3 Bartók Rádió, szlovák helyszínek, illetve az országok kultúrintézeteinek együttműködését is sikerült megvalósítani. Rozmán Lajost, a Qaartsiluni Ensemble művészeti vezetőjét kérdeztük:



1., Mi az a három szó, ami szerinted az embereknek először eszébe jut rólad, a munkáidról?
Rajongás, fanatizmus, széphangzás.

2., Van olyan álmod vagy terved, amit feltétlenül meg szeretnél valósítani? Mesélnél róla?
Szeretnék egy olyan zeneközösséget megalkotni, amelyben a profizmus és az egyszerű alázat egyszerre van jelen. Álmom egy olyan élet, amelyben a muzsikusoknak módja és ideje van önmaguk folyamatos intenzív továbbfejlesztésére,a koncertekre való speciális fölkészülésre. És hogy mindez a családot is, a barátságot is magába tudja foglalni.

3., Ha nem azt csinálnád, amit most, mi lenne a hivatásod? Miért éppen az?
Kertész lennék. Legfőbb vágyam virágoztatni.

4., Mi életed legelső emléke?
Nem tudom, de valami virág ott is biztosan szerepelt. Kertekben nőttem föl.

5., Mi vagy ki inspirál, inspirált a leginkább az eddigi munkáid során?
Kollégák, bár nem szeretem ezt a szót. Mindenkit figyelek és csodálok, ha valamit jól csinál.
Persze leginkább a fanatikusok, rajongók: Kurtág, Heinz Holliger, Takács- Nagy Gábor, Kocsis Zoli... de hasonlókat a sportokban is figyelek, csapatmunkákat is előszeretettel, mint például nagy vízilabdacsapatunk, még a nyilatkozataik is nagyon tanulságosak.

6., Mi az, amitől félsz? Ha egyáltalán…
Félek, hogy eluralkodik a zenében egy személytelenebb hang, amiben az érzékenyebbjének nehéz lesz élni..

7., Mire vagy a legbüszkébb az életedben?
A szüleimre és a gyerekeimre.

8., Mit láttál, olvastál vagy hallgattál legutóbb, ami nagy hatással volt rád, és másnak is ajánlanád?
Legutóbb olvastam egy életrajzot Eugen Ysaye-ról, sok dokumentummal, levéllel M. Benoit-Jeannin tollából. Megrázó. Aztán talán kicsit későn, de mostanában szembesültem Willem Mengelberg holland karmester művészetével, felvételekről a 20-as 30-as évekből. Ilyen szabadságról az írott-zene-játékban ma már inkább álmodunk.

9. Ha felvinnél valakit magadhoz, mit mutatnál meg neki?
A futó rozmaringomat, ami most először nem sértődött meg a télen...

10. Mesélj egy számodra fontos vagy emlékezetes történetet az épp készülő / a Trafóba érkező produkció kapcsán!
Emlékezetes és fontos minden pillanat, amit közös munkában töltök a koncerten dolgozó minden kedves emberrel, baráttal. Jórészt ősbemutatókon dolgozunk: vicces, hogy mennyire képtelenség egy ennyire aktuális, élő szituációban kívülről látni magunkat. Nem is tudom, van-e más nyelvben ez a találó kifejezés, hogy az ember "nem veszi észre magát"?

11. Top 3 zenei album?
Ha lehet, élő zenét hallgatok.

12. Top 3 film?
Nem vagyok nagy filmes, szeretem, ha látványos a képi világ, nem beszélnek, és nincs sztori.

13. Top 3 könyv?
Nem gondolkoztam, a három legelsőt írom, ami eszembe jutott:
Thomas Mann: Varázshegy
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Esterházy Péter: Egy nő

Ma este Réti Anna friss Lábán-díjas alkotásával indul a 3 napos Monotánc Fesztivál a Bethlen Téri Színházban!

Decemberben indított sorozatunkban minden hónapra egy-egy Trafós stábtag szemezget a közelgő programokból, olyanokat amiket látott és ajánl, vagy olyanokat amiket nem látott, de megnéz(ne). A stafétát most a nemrégiben meginterjúvolt zenei szervező, Halmos András veszi át.



Május második felének számomra legizgalmasabb koncertje a Solaris lesz a Müpában 17-én. Ez egy olyan összművészeti produkció, amely Stanislaw Lem könyvét és az abból készült Tarkovszkij filmet vette alapul. A Trafó tavalyi koncertprogramjából ismerős Ben Frost írt új zenét az eredeti filmhez - mondván, hogy az eredeti sci-fi zene nem adja vissza a történet drámáját - Brian Eno pedig a képi anyagot remixelte.

22-24-én Jazzzaj Fesztivál a Mika Tivadarban. Egy kiváló zenei sorozat első évadának lezáró ünneplése.

Szabó György, a Trafó igazgatója a Rosas május 15-16-i Fase című előadása kapcsán feleleveníti, mikor és hogyan találkozott először Steve Reich-hal - akinek a zeneműveire az előadás készült -, valamint a koreográfussal, Anne Teresa de Keersmakerrel.

„A magyar értelmiség számára a 80-as évek egyik legizgalmasabb művésze kétségtelenül Steve Reich volt. A 180-as csoport Szemző Tibor vezetésével pedig sikereinek csúcsán állt, így meghívták Reichet, hogy a műveinek szentelt lemez rögzítésekor segítse őket a Rottenbiller utcai bakelitgyárban. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy én lehettem az a szerencsés, aki Reichet kalauzolta Budapesten. Tegyük hozzá: alig tudtam angolul és a kortárs zenéről is meglehetősen szerény tudásom volt. Figyeltem, hogy miként dolgoztak közösen a stúdióban; Reich mindig elképesztően érdekes megfigyeléseket tett. Az egyik reggel kérte, hogy menjünk korán valami igazi magyar kávézóba, mielőtt a stúdióba vetnénk magunkat. Kottákkal az ölében ült le a Váci utcai Anna Kávézóban, én mellette foglaltam helyet. Odajött - öt perc után - egy pincérnő, Reich pedig kért egy kávét és valami péksüteményt. Közben kicsit dolgozgatott, de erősen figyelte a környezetét, a kávézó életét, a körülötte zajló történéseket. Már bő tíz perc is eltelt, amikor leengedte a papírokat és elképedve, bosszús hangulatban meresztgetni kezdte a szemét a pincérnő után. Aki jóformán eltűnt. Ez pedig neki bizony sok volt. Nekem meg sokk, hiszen épp az lett volna a dolgom, hogy ő, a művész jól érezze magát. Hangosan méltatlankodni kezdett, sőt kiabált a láthatóan süket pincérnő után, hogy hol a kávé. Ideges volt és lángolt a türelmetlenségtől. Néha felugrott, próbálta magát észrevetetni, végül felcsattant, hogy mégis mit csinál itt a pincér, vajon nem érdekli őt, hogy mennyit keres?!? Én meg ott ültem kicsit megilletődve és szégyelltem magam, mert az én intésemre sem jelent meg a pincérnő a kávéval. Végül azt mertem mondani neki, hogy itt szocializmus van. Ja, hogy itt nincsenek érdekek? – kérdezett vissza. Mire megjött a kávé, megnyugodott, aztán rohantunk is a Rottenbillerbe. Az odafelé vezető úton azt mondta, másnap nem kell beülnünk sehová, most már mindent ért…

A kilencvenes évek elején Salzburgba mentem, mert Keersmaeker két darabjának meghívásán fáradoztam. Ott láttam egy előadását, és tudtuk belga barátnőmmel, hogy valahová beült egy kávéra. Fontos volt beszélni vele, mert tudnunk kellett, hogy akarja-e a vendégjátékot Budapesten. Egy picike kis kávézóban pillantottuk meg, valakivel ott ücsörgött a pult előtt. Fiúsan nézett ki, mint mindig, és természetesen cigarettázott. Előtte volt két kávé, nyugodtan szürcsölgetett - hosszasan beszélgettek és révedtek ki az ablakon. Odaültünk hozzájuk, gyorsan bemutatkoztunk, nekem pedig a torkomban dobogott a szívem, hogy mi lesz… Anne Teresa közvetlen volt, nagyon nyugodt, nem úgy, mint Reich, aki olyan volt az Anna Kávézóban, mint egy villanymotor. Keersmaeker ott ült mellettem, nekem lassan sikerült kipréselnem magamból a kérdéseket, leplezetlen izgalommal. A válasz azonnal jött, hogy persze, igen, hiszen nagy tisztelője Ligetinek és Bartóknak. Közben megint kortyolt a kávéjából és mesélni kezdett a magyar zenéről. Nagyon jó volt hallani a lelkesedését; egyértelművé vált, hogy nyílt kapukat döngettem. Boldog voltam és izgatott, hogy biztosan jönni fog. Ő intett és kérte a harmadik kávéját. Az fél perc múlva ott volt. Igen, nyugaton minden működik, az ügyem is, meg a kávé is.”

Szabó György, a Trafó igazgatója

Anne Teresa De Keersmaeker több táncdarabot komponált Bartók műveire – köztük a 2011-ben a Trafóban járt Mikrokozmoszt –, 1998-ban pedig színre vitte A kékszakállú herceg vára című operát, de inspirálta őt Bach, Ligeti, Mahler, Mozart és Steve Reich is. A belga koreográfus-táncos legendás együttese, a Rosas a tavasz folyamán ismét Budapestre látogat, és egy igazi kortárs klasszikussal lépnek a magyar közönség elé.

- Két ikonikus jelentőségűvé vált darabbal érkezik májusban a Rosas. A Fase 1980-82-ben készült Steve Reich darabjára. Emlékszik arra, hogyan találkozott először Reich zenéjével?

- Van egy számomra nagyon kedves ember, aki lemezboltos, és általában tőle kapom ezeket a zenei inspirációkat. Gyakran teljesen ismeretlen zeneszerzők világába avat be, addig felfedezetlen területeket mutat nekem. Vakon bízom benne. A Reich-lemez valahogy bekerült a csomagomba, amikor New Yorkba utaztam egy ösztöndíjjal Tisch School of the Artsba. Sokáig hallgattam, de nehezen találtam rá a formanyelvre. Először a Violin Phase és a Come Out készült el, majd a két koreográfia kiegészült a Piano Phase-re és a Clapping Musicra írt darabokkal. Reich zenészeivel találkoztam New Yorkban, dolgoztam velük együtt, de Reichhal csak sokkal később, jó tíz évvel a bemutatók után találkoztam csak.

Folytatás a Fidelion, előadás 15-16-án a Trafóban!

"Kedves Nézők! Most ti lesztek Mózes. Ha követni akartok engem, nem szabad kérdeznetek soha semmiről, főleg nem hülyeséget, világos? Na. Akkor most bemegyünk ebbe a házba, becsöngetünk az első lakásba, és szállást kérünk éjszakára, jó?" - Kárpáti Péter: A pitbull cselekedetei máj. 8. Trafó

"A sokszor felszínes francia sztorikkal ellentétben ennek a darabnak a története egyszerűen hihetetlenül mély: egy idegen bejut egy lakásba és felborítja mindenki életét" - indokolta választását a párizsi bemutatót követően a fesztiváligazgató. Hozzátette: "(A főszereplő) Nagy Zsolt hatalmas és felkavaró színész, de a többiek is kiválóak, mindenekelőtt Stefanovics Angéla hihetetlen".

2010 januári előadásuk, "A sárkányok melankóliája" zárójelenete óta várjuk az újabb találkozást Philippe Quesne-nel és társulatával (Vivarium Studio). Ha te is így vagy ezzel, akkor itt a remek alkalom; légy a vendégünk másodmagaddal május 12-én Philippe Quesne/Vivarium Studio (F): Big Bang előadásán!

Keríts egy gumicsónakot, parókát, Hawaii mintás inget, vagy bármit ami szerinted Quesne-hőssé tesz (ötletek itt: http://goo.gl/ulj0s), készíts egy fotót magadról/magatokról, tedd ki a facebook faladra, taggeld be rajta a Trafó House-t és írd mellé: "Élőben akarom látni az ősrobbanást!"

Várjuk a pályamunkákat, inspirációnak megmutatjuk a miénket: